Most ismét a kenyértörésről lesz szó. Olv. 1Kor 10,15-22 és 1Kor 11,27-32.

Szó lesz: 1. A kenyértörés a közösség kifejezése is. 2. Kik vehetnek részt a kenyértörésben? 3. Méltatlanul enni és inni, és annak a következményei.

1.) A kenyértörés a közösség kifejezése is

Közösség elsősorban az Úrral, de közösség a hívőknek egymással is. Így olvastuk: 1Kor 10,16: A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Ez a kérdés erős állítás: Igenis az! Közösség!

Az úrvacsora pohara, a bor azt fejezi ki, hogy közösségben vagyok J. Kr. vérével! Közöm van hozzá, mert vére eltörölte a bűneimet, és megbékített Istennel.

A kenyér pedig azt jelenti, hogy közösségben vagyok az Ő testével. 1. Teste értem is megtöretett. De ez a közösség még többet is jelent. 2. Testében engem is felvitt a fára, és meghaltam a bűnnek, hogy Istennek éljek. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, láttuk, amikor a bemerítésről volt szó. 3. A Gyülekezet az Ő teste. 1Kor 10,17: Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Régebben egy kenyeret tettünk az asztalra, és mindenki tört belőle. A Covid-járvány óta „kockázzuk fel” a kenyeret, de hangsúlyozzuk, hogy minden kocka egy kenyérből való. Tehát a kenyértöréssel azt is kifejezzük, hogy mindnyájan egy test vagyunk, amint egy a kenyér. Összetartozunk, az Ő testéhez tartozunk. Ennek is fontos gyakorlati következménye van.

A közösség, az egység feltétele a világosságban járás. 1Ján 1,6-7. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1. Az a kisebb baj, ha vétkezünk. Pl., ha szeretetlenek és türelmetlenek vagyunk. A nagyobb baj, ami megrontja a közösséget az Úrral és egymással is, ha a bűnt nem hozzuk világosságra, nem vállaljuk, hogy az bűn, hanem mentegetjük magunkat. Akkor a sötétségben maradunk, és nem lehet közösségünk sem az Úrral, sem a világosságban járó testvérekkel. 2. Vigyázzunk! Nem az a közösség, hogy találkozunk és beszélgetünk. Ez legfeljebb a következménye. Évekig lehet beszélgetni anélkül, hogy világosságban járnék, ha takargatom a bűneimet!

A közösséghez hozzá tartozik, hogy az egységet meg kell őriznünk. Ef 4,1b-4: járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is. A Szellem egysége megvan a testvérek közt. Azt nem megszerezni, hanem megtartani kell. A megőrzéséhez alázat, szelídség, hosszútűrés, egymás szeretetben való elszenvedése kell. Ha egy helyi gyülekezetben valaki nem tudja alázatban tűrni és szeretetben elszenvedni a másik gyengeségeit, az szétrombolja az egységet, és nem méltó a kenyértörésre: sem a maga gyülekezetében, sem máshol.

Tehát a kenyértörésben való részvétel nemcsak emlékezés az Úrra, nemcsak az Úr halálának a hirdetése, nemcsak hálaadás és az Úr visszavárása, hanem azzal bizonyságot teszünk az Úrral és egymással való közösségünkről és az egységről is. Vigyázzunk, ne legyen hamis ez a bizonyságtételünk sem!

2.) Kik vehetnek részt a kenyértörésben?

Az előbbiekből következik, hogy azok vehetnek részt, akik hívő emberek, akik újonnan születtek. Mert csak nekik van mire emlékezniük. Nekik jelent sokat J. Kr. teste és vére! Ők lehetnek csak igazán hálásak. Ők várják vissza az Urat. Csak ők tudnak világosságban járni, és megőrizni a Szellem egységét és a békességet. Éppen ezért, amikor valaki szól, hogy kenyeret szeretne törni közöttünk, megvizsgáljuk, hogy fennállnak-e a kenyértörés feltételei. Mik ezek?

1. Újonnan született hívő ember-e? Vannak, akik úgy gondolkoznak, hogy őket ne vizsgálja meg senki. Hát nem hiszik el neki, ha mondja, hogy ő hívő, újonnan született? Kétségbe vonják a szavát? Hát akkor nem is akar az ilyenekkel együtt kenyeret törni. (Megjegyzem: nem is alkalmas a kenyértörésre). Hallottam már olyan gyülekezetekről, ahol nem vizsgálják meg azokat, akik kenyeret akarnak törni. Azt mondják: Ehhez nincs jogunk. Ez annak a felelőssége, aki kenyeret tör! De ez a hozzáállás a világ szellemétől való. Isten Igéje azt mondja: 1Ján 4:1 próbáljátok meg (vizsgáljátok meg) a lelkeket (szellemeket), ha Istentől vannak-e. A helyi gyülekezet vezetése a felelős azért, hogy megvizsgálja, és csak azokkal legyenek kenyértörő közösségben, akikről meggyőződtek, hogy újonnan születtek.

2. Abba a helyi gyülekezetbe helyezte-e Isten? Ezt egyrészt tudnia kell a kenyértörésbe jelentkezőnek is. Miről tudhatja? Arról, hogy itt tud táplálkozni az Igével, az itteni testvérekkel van kapcsolata, közössége. Itt tudja lerakni a terheit, és felvenni mások terhét. Itt van a szolgálati területe. El tudja fogadni az itteni rendet. Nem vágyik el innen akkor sem, ha intik vagy fegyelmezik. Sokan emlékezhetnek még Hodosi Zoltánné, Erzsike testvérünkre. Sokáig nem vettük be a kenyértörésbe, de ő azt mondta: „Nekem akkor is itt a helyem, innen nem megyek el!” Erről határozott meggyőződése volt. Másrészről a többi testvérnek is meg kell látnia, hogy itt a helye annak, aki velünk együtt szeretné megtörni a kenyeret. A döntés ebben a helyi gyülekezet felelős testvéreinek a feladata. Ez azért fontos, mert a kenyértörés az egymással való közösségünket is kifejezi, és ez csak akkor lehet valóság, ha azt a testvért be tudjuk fogadni, mert valóban közénk helyezte az Úr.

3. Ha valakit már bevettek a kenyértörő közösségbe, akkor neki is meg kell vizsgálnia magát minden kenyértörés előtt. Olv. 1Kor 11,28-29. Próbálja meg azért az ember magát, ... A meg nem ítélt, világosságra nem hozott bűn méltatlanná tesz. Olyan bűnök is, amit csak az Úr tud, és maga a kenyértörő. Ha pl. valakinek nem bocsátott meg, valaki iránt keserű a szíve, valamit nem tud békében eltűrni, valakik felé tele van kritikával, nem tud valakit szeretni, nem akar engedelmeskedni az elöljáróinak, akár a családban, akár a gyülekezetben.

Viszont az Ige azt mondja, hogy nem az a megoldás, hogy méltatlansága miatt hosszú időn át nem tör valaki kenyeret. Ez is méltatlan az Úrhoz, Aki elrendelte a kenyértörést. Hanem meg kell ítélnie, el kell rendeznie a bűnét minél hamarabb, és utána úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.

Az Ige viszont felsorol olyan bűnöket, amit a gyülekezetnek is meg kell ítélni, és azok fennállása esetén el kell tiltani a kenyértöréstől, és meg kell vele szakítani a közösséget. Olv. 1Kor 5,9-11.

4. Más gyülekezetből jövő vendégek, ha a saját gyülekezetükben kenyeret törnek, köztünk is megtehetik. Ott megvizsgálták őket, hogy alkalmasak-e a kenyértörésre. Ezt mi nem vizsgáljuk felül. De nyilván nekik is meg kell magukat próbálni, nehogy méltatlanul egyenek a kenyérből, és igyanak a pohárból.

3.) Méltatlanul enni és inni, és annak a következményei

Azt olvastuk, 1Kor 11,27-30: Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

A kenyértörésben való részvételre tehát a meg nem ítélt, világosságra nem hozott, el nem rendezett bűn tesz méltatlanná. Ezek közül szeretném kiemelni a bálványimádást, amihez hozzátarozik a világgal való barátság.

Leginkább a bálványimádás ingerli haragra az Urat. Olv. 1Kor 10,19-22

A bálványimádás mögött az ördög van. Ez egyértelmű! Most köztünk senki nem áldozik úgy a bálványoknak, mint ahogy a pogányok, vagy Izrael népe, amikor eltanulta a pogányoktól. Senki nem visz állatot áldozni olyan oltárra, amin az ördögöknek áldoznak.

Azonban ma más formában szoktak az ördögöknek áldozni, és a Sátánnak, e világ fejedelmének. Ha mi az erőnket, időnket, tehetségünket, pénzünket, vagyonunkat, családunkat, stb. nem az Úrnak, hanem a világi elvárásoknak áldozzuk fel, akkor az ördögöknek áldozunk. Nagy kérdés ez, mivel a világban élünk, és foglalkoznunk kell világi dolgokkal is. Ezért néhány példát mondok.

* Tanulni kell, de ha a tanulásommal nem csupán a kenyeret akarom megkeresni, hanem a világban akarok karriert, sikereket elérni, akkor az ördögöknek áldozom az ifjúságom, az erőm, az időm, a tehetségem és még sok mindent.

* Szükséges a testmozgás. De ha azért sportolok, hogy híressé váljak a világban, akkor a testemet, az egészségemet, az időmet, stb. nem az Úr oltárára teszem, hanem az ördögöknek áldozom. A gyülekezetből sokszor el kell maradnia pl. a versenyek miatt, és a testvérek helyett világiakkal vállalok közösséget: közös célt, közös programot, közös utat, közös sikereket, stb.

* Barátkozás világi emberekkel. Jak 4:4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. Súlyos Ige! A világ barátsága eleve szellemi paráznaság, hűtlenség az Úr iránt! Aztán a nagy világi barátkozásnak testi paráznaság is lehet a következménye. Veszedelmes dolog Isten ellenségévé válni!

* Világi közösségi oldalak, szörfözés az interneten. Nagy a veszély, hogy az ember észre sem veszi, mennyire átjárja a gondolkozását az ott megjelenő világi célok és módszerek. Az interneten sokszor az ördög terít asztalt. Nem lehetünk az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

Mi ennek a következménye? Olv. 1Kor 11,29-30. Tehát az Úr megítél! Ez az újonnan született hívők esetében nem azt jelenti, hogy elkárhozik, hanem:

1. Idő előtt meghal, mert haszontalan az élete. Ezt jelenti, hogy alusznak sokan.

2. Elveszti azt a jutalmat, amit kaphatott volna a Kr. jutalomosztó széke előtt.

Befejezés

Az elhangzott Igékből láthattuk, hogy a kenyértörésben egyrészt csodálatos valóságokról teszünk bizonyságot: emlékezünk az Úrra, hirdetjük az Ő halálát, hálát adunk, várjuk Őt vissza, bizonyságot teszünk az Úrral és egymással való közösségünkről és az egységről. De nagy felelősség is! Az is, ha megtehetném, és nem élek vele, de az is, ha méltatlanul veszek benne részt. Adjon az Úr ebben világosságot, és legyünk engedelmesek! Ámen.